TESZT LEÍRÁS

Fone Trigger Brainchild teszt 2025

A quadragesima, vagyis nagyböjt keresztény közösségekben a húsvét előtti negyvennapos előkészületi időszakot jelenti. Lényege a bűnbánat és a húsvétra való előkészülés ideje, Krisztus kínszenvedésének emlékszaka. Az Fone Trigger v1 tulajdonosok nagyböjtje ezzel szemben két évig tartott, és legfőképpen a 2025-ös Brainchild Trigger előkészületi időszakát, valamint Raphael Salles alkotói válságát jelentette.

Nyilván nem egyszerű egy eleve jól induló, aztán ötször-hatszor átdolgozott, végül még ötször-hatszor tökéletesre csiszolt terméket tizenhatodszorra is úgy megreszelni, hogy a potenciális célközönségben azonnal felébredjen a birtoklási vágy, de amellett azért nehéz szó nélkül elmenni, hogy az F-one naptárából a 2023-as év félig, a 2024-es teljesen kiesett. Ernyőfejlesztési szempontból. A Banditok elég jól prosperáltak a freerider közösségben, 2018-2022 között elég jelentős teljesítménybeli javulásokat hoztak az új évadok, de 2022 körül az egész világ rájött, hogy magasra akar ugrani, ezért minden cég kényszeres bigair fejlesztésbe kezdett. Az Fone (kapkodva) piacra dobta a saját 5-strutos ernyőjét, a Triggert, ami ugyan a foil divízióban elhozta Charles Brodellel a big air világbajnoki címet, de az átlagos halandóknak szánt felhasználói élménye, hogy is fogalmazzunk finoman, nem volt kifejezetten feszültségektől mentes. És amikor a korábbi egyfókuszú problémakezelésből (Bandit) hirtelen minden irányból elkezdtek tüzelni a tennivalók (Bandit S, Trigger, Breeze, wingernyő, a komplett foil plane szakosztály), akkor Raphael Salles, a cég tulajdonosa körül kicsit elfogyott a levegő. 2023-ban alig észrevehető változtatásokkal hozták le a Bandit 16-ik kiadását, 2024-re azonban kénytelenek voltak belátni, hogy a nyugdíj felé közeledő designer csapaton túlnőtt a cég portfóliója: egyetlen új ernyőt sem mutattak be. Év közben voltak reményt keltő felvillanások, hétről-hétre lecsöpögtettek egy-egy shortot az instán, ahol pink színű – értelemszerűen – prototípus Triggerrel ugrik ki a kameraképből Josh Gillit, vagy egyértelműen aluulából készült 3 strutos ernyővel repül Charles Brodel függőlegesen harminc, vízszintesen kétszáz métert, de nem kezdett el kirajzolódni az egyértelmű fejlesztési irány.

Pedig többé-kevésbé tudták, mit akarnak, illetve pontosabban, hogy mit nem: Raphael nem akart aluula anyaggal dolgozni! Már 2022-ben azt mondta, hogy ameddig a célközönség kibírja, nem hozzák be az aluulát a kite-os termékpalettájukra, mert nem hisznek az irracionálisan drága, nagyon sérülékeny, gyorsan öregedő anyag felhasználói szintű elfogadásában. Ekkor kezdték el a sail engineering-et (számítógépes modellező szoftver szimulálja az ernyőn áthaladó légáramlatokat repülés közben), az új anyagok fejlesztését (ekkor jött ki az 55 gr/nm-es Nano canopy, a Plasma coating, a Hi-Tex és a CODE-TEC nagy szakítószilárdságú dakron) és vallásosan hittek abban, hogy elég lesz a tradicionális anyagfajtákat a végtelenségig egymáshoz trimmelni a világverő gamechanger kite megalkotásához. A történelemből most már tudjuk: nagyon is igazuk volt, csak a mesterterv végrehajtásához kellett egy új kivitelező.

Ebbe a vákuumba tudott beletágulni a modern kite ipar legprogresszívebb, napjainkban legtöbbet emlegetett ernyőgyára, a Brainchild Factory. Ugyan 2024 tavaszán már elkezdték csepegtetni, hogy a Boards & More-ral (aka Duotone) véglegesen szakít addigi sztár dizájnere, és a továbbiakban az F-One-nak fog ernyőket tervezni, de ez annyira abszurdnak és gyakorlati szempontból kivitelezhetetlennek tűnt, hogy komolyabb rodoszi kocsmákban sakál részegre retsinázott fone riderek sem merték hangosan kimondani azt a nevet, hogy Ralf Groesel. Miért? Mert ez az ember betegre kereste magát a világ legnagyobb kite gyártó cégénél az elmúlt 20 évben, és mert az általa tervezett Szent Grál, a világverő benchmark Duotone Evo Dlab minden darabjának értékesítése után mind a mai napig jutalékos rendszerű osztalékot kap a haszonból! Egy ilyen kaliberű embernek (napjainkban már celebnek) papírforma szerint semmi keresnivalója nem lett volna egy olyan kis cégnél, mint az F-One. De az üzlet mégis megköttetett, csak másképp.

Ralf Groesel, vagy ahogy mostanában emlegetik, az Isten, 44 éves. 14 évesen kezdett el először sikló ernyőkkel foglalkozni, a mamája kiszuperált varrógépével gyártotta le az első protókat. 20 éve dolgozik a Duotone-nak (North), olyan, a kite sportot alapvetően meghatározó ernyők jöttek ki a keze alól, mint a Vegas, a Rebel, az Evo, illetve az Evo Dlab (aluula). 2022-ben alapította meg a Brainchild kite és wing ernyő gyárat Észak-Macedóniában, ahol az első két évben irtózatos mennyiségű pénzt és energiát égettek el prototípusok legyártásába és tesztelésébe. Persze sem a technológiák, sem az anyagok nem voltak teljesen újak, Ralf rengeteg olyan fejlesztést kezdett el akkor élesben használni, amik már rég a fejében/tarsolyában voltak. A később részletezett Pro-Weld technológia például – amivel a leading edge dakron anyagait forrasztják össze – egy 12 évvel ezelőtti ötletnek a mostanra kiforrott, tökéletesített verziója. Ralf és Raffael, habár nem ugyanazon a pályán mozogtak (előbbi főleg kite designer, utóbbi főleg cégvezér), a sajátjukon ugyanolyan nehéz súlyú boxolónak számítottak, és mindketten ugyanazt akarták: visszaterelni a kite ipart abba a mederbe, ahol nem kell 3500 eurót kicsengetni egy ernyőért, ha top teljesítményt akarsz.

2024 nyarán több interjúból lassan össze lehetett rakni a képet, hogy a Ralf Groesel alapította és vezette Brainchild Factory különböző nagy kite cégekkel fog gyártói és tervezési szerződést kötni. Elsőként az F-One jelentette be az együttműködést, pár héttel később a Harlem jelentette be ugyanezt (ők az első ernyőjükkel azonnal fel is robbantották a piacot, az Aaron Hadlow-val közösen fejlesztett ernyőt hónapokon keresztül nem tudták olyan ütemben gyártani, hogy az kiszolgálja a vásárlói igényeket, Lorenzo Casati ezzel lett 2025 big air világbajnoka), végül ősszel a Reedin rukkolt elő a saját brainchild ernyőjével. Vicces, de az F-One jelentette be elsőként a társulást, és végül ők hozták ki legkésőbb, valamikor karácsony előtt a Trigger Brainchildot. Jelenleg kizárólag ennek a három cégnek gyárt ernyőket a Brainchild, amin a közeljövőben nem is terveznek változtatni.

Szóval itt az új Trigger, az utóbbi 10 év legnagyobbat szóló, független teszteken győztesnek kihozott, legkeresettebb, leghightech-ebb, legjobb teljesítményű F-One ernyője, amit ad 1. nem az F-One gyárban gyártanak, ad 2. nem az F-One emberei terveztek: mindig tudtam, hogy a francia humor igenis létezik!

Tehát teljesen új. Új a forma, más aspect ratio, eddig soha nem használt anyagok, low-V helyett ultra-high V splitter a zsinórokon, új gyártási technológia. Groesel szerint az Aluula anyagból készült kiteok (ez az anyag meglehetősen merev, rigid, nagy szakítószilárdságú és extrém könnyű, viszont sérülékeny és drága, ebből gyártják az aluula ernyők belépő élét és a strutokat) legnagyobb jósága nem is a releváns tömegcsökkentés volt az ernyő vázának tekintetében, hanem az anyag merevségéből adódó „energia tárolási kapacitás”, amit ő rebound effektusként emleget. A zsinórokon keresztül menet közben folyamatosan deformáljuk a kiteot, a deformációk energiát tárolnak (mint a rugó, ha összenyomjuk), és ezeket az energiákat sokkal kedvezőbben lehet visszanyerni egy merev belépő él esetén, amiben eddig kizárólagos szerepe volt az aluulának.

Eddig, és itt jön képbe a Pro Weld technológia. Egy konvencionális dakron ernyőnek a belépő éle (vagy „fő lufija”) 10-15 centi hosszú dakron darabokból van egymáshoz varrva. Ha tudományos részletességgel nagyító alatt megnézzük a csatlakozási pontokat, minden egyes öltés helyén van egy néhány mikronnyi mozgástér, ahol a két anyag elmozdulhat egymáson. Ideálisan az egész leading edge-t egy anyagból kéne gyártani, ami technikailag kivitelezhetetlen, így Ralf megalkotta azt a technológiát, amivel a dakron darabok egy anyagként viselkednek: a szegmenteket nem varrják, hanem egy forradalmi ultrahangos technikával forrasztják egymáshoz, így az anyagok egymáson való elmozdulása elvi szinten is megszűnik. Mielőtt életbe lépnének a túlélési ösztöneink, és sokkot kapnánk, elég annyit feldolgozni az egészből, hogy a Brainchild ernyők belépő élei 25%-kal jobb torziós merevséggel bírnak és 15%-kal könnyebbek is, mint a hagyományos dakron ernyőké. Ez megközelíti/eléri az aluula ernyők hasonló tulajdonságait, csak éppen 1/6-od áron veszik hozzá az alapanyagot.

Teljesen új és még soha nem találkoztunk olyan dakronnal, amiből a canopy készül. A hagyományos sátor-szerű dakron ayagokhoz képest a Brainchild által használt Flylite 50 extrém könnyű – mint ahogy a neve is mutatja, 50g/m2 a tömege –, de ami a leginkább feltűnő, hogy más a tapintása. Erről nem is teljesen a felhasznált dupla ripstopos szövet tehet, hanem a baromi speckó poliuretán impregnálás, amitől olyan tapintása lesz az ernyőnek, mintha könnyű, feszes papírkártyákból lenne összerakva. Nincsenek felesleges „dizájn varratok”, nincsenek különböző színű dakronokból összevart minták, mint régen a két egymásba csavarodó F betű: minden Brianchild ernyő ugyanolyan teljesen fehér dakronból készül, a végső dizájnt nyomtatóval viszik fel a felszínre. Néhány grammot ezzel is megspórolnak. A korábbiakhoz képest szintén új, hogy a bridle-ök (kantárzat) fixek, nincsenek pulley-k, de leginkább a legmodernebb sk99 zsinórból készülnek, aminek a jelenleg elérhető legjobb szakítószilárdsága és a legkisebb nyúlási potenciálja van a piacon. Ja, meg könnyebb is, néhány gramm itt is bejön.

A sok fingreszelésnek tűnő részlet azért végül kiadja a lényeget, amivel a konyhamérleg nácik már januárban telekürtölték az összes kiteos fórumot: az F-One Trigger lett a legkönnyebb 5 strutos ernyő az egész kite piacon. Ennek az ízlelgetéséhez adunk még adatokat: a fő (és nagyjából egy időben kijövő) aluula konkurens Duotone Dlab Rebel 10sqm méretben 2,90 kg (3000 euro feletti listaáron, csak hogy Ralfot is igazoljuk), a Trigger Brainchild 2,82. A 3 strutos, tehát a könnyebb súlycsoportban játszó Bandit Tec is 2,90 kg. A korábbi Trigger V1 3,27 kg volt. A grammolgatás azért volt kulcskérdés a Trigger esetében, mert Ralfék nem akartak egy hagyományos magasra ugrós, de lassúcska, és egy másik, kevésbé emelős, de jól loopoló ernyőt gyártani; azt akarták, hogy a Trigger mindenben jól teljesítsen. Az alacsony tömeg pedig nemcsak a loopoknak tett jót, hanem meglepően jól használható alsó széltartományt is adott az ernyőnek.

Na de mit csinál a levegőben? Nyilván egy Ferrari tesztet sem illik azzal a felütéssel kezdeni, hogy mondjuk mennyire kényelmes az ülés, de a Triggernek mégis az a leghamarabb szembetűnő tulajdonsága, amivel lerohanja a ridert, hogy mennyire élvezetesen és magától értetődően történik vele minden. Persze hatalmasat emel, őrült kisimult a loopja, de Jason Montreal dedikált bigair kite teszter is arról szórta a legtöbb hozsannát, hogy neki, mint huszonméter magasra ugró és ott megaloopoló átlagos felhasználónak a Trigger lett a 2025-ös idény legfelhasználóbarátabb, legkezesebb és emiatt a leginkább választandó ernyője. Más kontextusban: a stabilan sikló, fordulni már éppen tudó felségem soha többet nem volt hajlandó felfújni az addig istenített Bandit S-eit, miután kipróbálta a Brainchild Triggert – azóta sajnos osztozni kell az ernyőkön. De Füredi Balala Balázzsal sem azzal csaptunk egymás tenyerébe az első április teszt után, hogy úristen, mekkorát emel, hanem azzal, hogy baszki, milyen élvezetes vele minden perc, és hogy ezek szerint a kiteozásnak egy olyan furcsa reneszánsza jött el, amiben a top performance ernyőkkel nem nehézkesebbé és technikásabbá, hanem éppen, hogy könnyedebbé vált minden egyes mozdulat.

Felveszed az ernyőt, és berepül föléd. Durván. De nem csak föléd, hanem föléd és mögéd. És persze volt már így ernyő több is korábban, és nyilván a szélablak szélére való kirepülés nem bug, hanem a vertikális elugráshoz vezető építési jelleg, de ez berepül mögéd, és ott NEM-ESIK-LE! Annyira milliméterre ki van balanszolva a kupola, a kantárzat és a zsinórok, hogy a trimmet elfelejtheted, alapbeállításon is gyönyörű szépen repül a kite, nem bólint be, nem tolat le, egyszerűen lehetetlen kihozni a sodrából, bármerre is küldöd el. Márpedig elküldeni, azt el fogod. Mert kívánja. Mivel Ralf volt a tervezője a korábbi Rebel szériáknak, leginkább azokhoz lehet hasonlítani az alap képességeit, de míg a Rebel kitolt bar mellett aránylag semlegesen repült előtted/feletted, addig a Triggerben folyamatosan van egy nem túl tolakodó, de határozottan érezhető húzás, ami miatt állandósul az inger, hogy el kéne ugrani. A sweet spot, amiben a legnagyobb teljesítménnyel emel felfelé, elég széles, nem kell borotvaélen táncolni; ha egy tizedmásodperccel lekésed a perfekt időzítést elugrásnál, megbocsát, ha rossz szögből indítod ereszkedéskor a heli-loopot, akkor is olyan puhán rak le, mintha szűz hóba érkeznél. Minden balek hibád kisimítja, márpedig hibából nyilván van, nem is kevés.

Átlagos hazai ridernek vallom magam, 5 éve csúszok, szeretek ugrálni, pár éve megrekedtem 10 méter körül. Minden évben volt egy-két giga vihar, amikor egyszer vagy kétszer összejött 1-1 tíz méter feletti ugrás, de egyszerűen nem volt több bennem. A Brainchild Triggerrel egyik pillanatról a másikra öt hónap alatt hétszer javítottam meg valamilyen egyéni rekordomat (magasság, hangtime, ugrás távolság), most 13,4 méter a PR, és 40 km/h feletti szélben ritkán van olyan, hogy 10 méter alatt zárnám a sessiont. Pedig esküszöm, hogy (sajnos) nem lettem ügyesebb, a zsírpárnák is megvannak még (110 kg), ez a plusz az ernyőben van, a repülési karakterisztikában, ami iszonyú bizalmat ébreszt.

Itt van egy ugrási grafikon, valami 40-50 km/h szél lehetett, elég tömör jellegű, még tavasszal, fasza balatonfenyvesi hidegfront. Egy jó akasztás után 1,5 másodperc múlva érsz fel 10 méterre, az ernyő nem csak az akasztás közben és abból fakadóan, hanem folyamatosan az utolsó centiméterek eléréséig folyamatosan húz, és mielőtt elsziszegnéd, hogy baszki, ott elhúzol egy aránylag lassúcska loopot a fejed felett, és 4 másodperc múlva még mindig majdnem 10 méteren vagy, és csak utána kezdesz el lassan lefelé utazni, de azt is olyan komótosan, mintha gépzsírba süllyednél. Ha a lefelében kicsit kiengeded a bart, akkor sem ejt le, hanem az ernyő újra berepül mögéd, és a lehető legszervósabb fékezésből tudod elindítani az utolsó heliloopot a kényelmes érkezéshez. És hirtelen megértesz olyan dolgokat, amiket a korábbi ernyőiddel soha, például, hogy a 110 kilós malacoknak is jár a second lift, ha a megfelelő ernyő van a zsinórod végén.

A Trigger gyors. Nem csak a szélablakon keresztül, nem csak akasztás közben, a zenit felé, hanem a loopok közben is. Néhány review pont ezt kifogásolta, hogy nagyon amatőr kezekben zavaróan gyorsan tud történni minden, de ez a fajta érzés leginkább a 8sqm-nél kisebb, dupla-loop éhes méretekre igaz, amik azért a hazai vizeken ritkán fordulnak elő. A kormányzás extrém direkt, eddig mindenki elmondott egy miatyánkot, amiért a bridle-ről kikerült a – hibaforrásként és a közvetlenséget eltompító okként is számon tartott – pulley, enélkül is nagyon konstans, ahogy az egész emelkedés során megtartja az ernyő az optimális támadási szöget. A bar erő könnyed, elfelejtheted a korábbi F-One modellek birkózógépes ellenállását, sok óra becsületesen végig ugrált óra sem után durran be a bicepsz. Nem fárasztó vele menni. Tényleg mindig a szélablak legszélén utazik, ott húz, mint a drótkötélpálya, szinte nulla a lateralis erő, ami a szél irányába rángatna lefelé.

Van egy áldásos tulajdonsága, hogy imádja a pöfföket, ami azért itthon, a gárdonyi vagy sóstói valóságban tényleg kritikus szempont. Van egy ilyen örök ellentmondás, hogy amikor lecsap egy gigantikus pöff, a tankönyv szerint mindig akkor ugranál el, de az érzéseid szerint pont akkor soha nem tudsz. Általában azért, mert ezek a pöffök laterál irányba akarnak lerángatni éppen akkor, amikor a legkomolyabbat élezed, és építed fel a zsinórok feszülését a felszálláshoz, vagy a Trigger V1-nél azért, mert hagyományosan ilyenkor lobogott el már annyira az ernyő, hogy teljes volt a kontrollvesztés. De nem itt. A Brainchild Trigger úgy fogadja a ráfújást, hogy nem változik az ernyő szöge, de a pozíciója sem, sőt: minden egyes rápörkölésnél még jobban kirepül a szélablak szélére. Azaz, ha csak simán mentél, akkor még gyorsabban mész. Ha épp az elküldésben vagy, még vadabbul emel felfelé. Ha már felfelé utazol, kapsz plusz két métert, és a szótáradba a second lift mellé felveszed az újabb bejegyzést, a magic gust-ot. Hirtelen azt érzed, hogy minden, amiről eddig csak olvastál meg videoztál a kitezoás kapcsán, most hirtelen veled is megtörténik.

Ez a lila-rózsaszín színkombó (heat map néven fut) eléggé LMBTQ+ lett így éhgyomorra, de amikor felrepül az égre, és kisüt mögötte a nap, a helyére kerül minden, és baromi jól néz ki. Ez az előnye a nyomtatott dizájnnak, hogy a legvadabb ötleteket is könnyen meg lehet valósítani, és az új Brainchild ernyőket látva igazat adunk Ralf Groeselnek, miszerint minden más unalmasnak és egykaptafásnak tűnik mellette egy szeles napon. A Trigger ezzel a hőtérképes festéssel nagyon egyedi. De nem csak erről lehet felismerni, hanem a brutális hangjáról is. A canopy terheletlenül, nagy sebesség mellett (mondjuk tipikusan kis szeles nyolcasozásnál, kaszálásnál, loopoknál) elkezd oszcillálni, és olyan hangot ad ki, mint egy négyütemű egyhengeres versenymotor. Ezzel már külön podcastben is foglalkoztak, interjúztatták Ralfot, hogy ez miből adódik, nyilván mindenki attól félt, hogy a kilépő él lebeg így, de nem: a Flylite 50 dakron, amiből készül az ernyő, annyira merev és feszes, hogy a belépő élnél keletkező deformációk úgy remegtetik meg az anyagot, mint ahogy ráütünk egy dob membránjára.

A méretekről. Hónapokig gondolkodtam rajta, milyen méretekben rendeljem meg az új ernyőket. Korábban 11-9 volt számomra az optimális leosztás, felette egy 15-ös Breeze, ezzel le volt fedve minden, de piff, az induló készletben nem volt 11-es – ennek még később lesz jelentősége. Mivel közben a 15-ös Breeze-t upgradeltem egy 13-asra, így logikus volt, hogy nem a 12-es, hanem a 10-es irányba mozdultam el. Lett 10-es és 8-as Brainchild Triggerem. Iszonyatosan örültem magamnak, mert a 10-es lowendje meglepően jó volt, elég jól lehetett vele túlvitorlázva is menni, és mint utóbb kiderült, foilozni is atom módon lehet vele még kis szélben is, mert szuperül driftel, könnyű felvenni a vízről, nagyon gyenge szélben is fennmarad, méghozzá stabilan, nem tolat le, nem igényel gépészkedést. Aztán kipróbáltam a 12-est, és a Breeze-nek mennie kellett…

12 m2.

Szóval nyilván azért nézegeted a Triggert, mert alapvetően ugrálni akarsz, big air ernyőt keresel, olyat, ami akasztás közben kirobban a szélablak szélére, a halálba emel, és vajpuhán loopol. Egy 12-es kite ezekből nyilvánvalóan egyiket sem tudja, soha. Viszont Josh Gillitnek láttam néhány videóját a Lords of Tram nulladik napjáról, ahol 12-es Triggerrel twintippezett a nyilvánvalóan extrém gyenge (mondjuk 20-25kmh) szélben, és 7-10 métereken 10-12 másodperces repülései voltak. Magyarul nem ment túl magasra, de őrült jó volt a hangtime. Aztán pár hónappal később személyesen is találkoztam vele, rákérdeztem erre a 12-es méretre, és azt mondta, hogy ne úgy gondoljak rá, mint big air ernyőre, hanem úgy, mint egy vadítóan jó freeride ernyőre, és imádni fogom. És basszus, igaza lett. Gyakorlatilag hamarabb indul alattam twintippel, mint a 13-as Breeze, csak azzal ellentétben ez őrült gyorsan mozog, gyönyörűen heliloopol, halál élvezetes vele minden méter, sokkal jobban foilozik, nulla a lateralis ereje, a siklás kezdetétől fogva élesen upwindel, magyarul mindenben ezerszer jobb, mint az F-One dedikált gyenge szeles ernyője. Így a Breeze-nek azonnal mennie kellett, és azóta tudom, hogy 40 kmh-ban a 12-es Trigger simán felvisz 11 méter körülre, a hangtime ilyenkor 7-8 másodperc.

11 m2.

Nincs róla semmilyen infó, őszintén szólva nem azért nem ajánlom, mert biztos vagyok benne, hogy nem jó, hanem mert ezt a méretet utólag erőltették rá a Brainchild gyárra, hogy teljes legyen a méret paletta. A 10-es, de főleg a 7-8-9 méreteket rommá tesztelték és finomhangolták, mire kiadták. A 11-es méret valószínűleg egy számítógéppel lekicsinyített 12-es. Érdemi éles tesztelés nélkül, hiszen már megvolt hónapok óta a teljes lineup, és csak késve adták ki, az elméleti elérhetősége is kérdéses. Vegyük úgy, hogy ez nem is létezik.

10 m2.

Ha az aránylag gyengébb (35kmh-tól felfelé) szelekre keresel igazi élvezetes ernyőt, ami már kisernyősként viselkedik a kezedben, tud nagyon magasra menni, már loopolásra van hangolva, de tűrhető a lowendje, a 10-estől van értelme gondolkodni. Alattam (110kg) 30kmh-ban tud stabilan megindulni, de ha siklásba hozod, onnantól kezdve már simán felmész vele 6 méterre. A highend is elég jó, 55 kmh-ig könnyedén meg lehet fogni, és ott sem azért kell lecserélni kisebbre, mert elsokallsz, hanem azért, mert ott a kisebb ernyők a gyorsaságuk révén már még magasabbra mennek. 40 kmh felett megjön az élvezetes hangtime, én ezzel tartom a rekordom, 9,5 másodperc, 3 helilooppal, és ezzel voltak a legkomolyabb second liftjeim.

9 m2.

A tuti mindenes. Josh Gillit azt mondta, ő ennél kisebb ernyővel kizárólag akkor megy, ha dupla loopolni akar, egyébként ezt 70kmh-ig simán megfogja. Ez két dolog miatt vicces, egyrészt azért, mert a srác kb. 175 cm és 75 kilogramm, másrészt én biztos voltam benne, hogy kamuzik, de 40 csomóban élőben láttam Tarifán, ahogy a 9-essel pörög a koordinátarendszer összes tengelye körül 25 méter magasan, úgyhogy elszálltak a kételyeim. Szóval a hazai szelekre tuti választás a 9-es méret, akár egy 12-es alá, akár a 10-es mellé, mivel a 9-es a legnagyobb ernyő a palettán, ami már igazán kisernyősen mozog minden széltartományban.

8 m2

Nukleáris fegyver, a heavy metálos napokra. Nem tudtam elképzelni korábban, hogy egy ilyen kis ernyővel egy 110 kilós amatőr rider ilyen élvezeteset tud menni, de a 8-as Trigger ledöbbentett. Értelemszerűen kell hozzá egy erősebb szél, eddigi tapasztalat szerint legalább stabilan 50kmh feletti (de inkább 60kmh) befújások, de ez az ernyő olyan vehemenciával megy bele a szélbe az akasztásnál, ami néha már ijesztő tud lenni. Az abszolút magassági rekordom is ezzel tartom és az átlagos ugrási magasságom is ezzel a legnagyobb. A loopolási képessége nyilván a legjobb ezek közül, és ha az ember nem a 40 csomós pusztulatban, hanem 30 csomóban akar loopot gyakorolni, akkor nem fog rekordot ugrani, de fejlődni hihetetlen jó. A portraitkite által leforgatott blank kite tesztet (jelöletlenül

tesztelte le Aaron Hadlow a 2025-ös paletta legtöbb big air kiteját, úgymint Core Pace Pro aluula, Slingshot Code NXT aluula, North Orbit Ultra aluula, Naish Psycho Nvision aluula, Reedin Hypermodel Brainchild, Cabrinha Moto X aluula, Flysurfer Soul, F-One Trigger Brainchild) ezzel a mérettel nyerte a Trigger. Aaron ezzel ugrott a legmagasabbra, ezzel adta be a legkönnyebben a trükkjeit.

Az ennél kisebb méreteket nem próbáltuk itthon, de érzésre egy 70 kg-nál nagyobb ember a hazai szelekben nem kíván 8-asnál kisebb méretet.

Ami pici negatívum: az F-One szuperül működő reactor szelepét a Brainchild nem vette át, hanem külön felfújó és leeresztő szelep van, érzésre mint 1999-ben. A leeresztő szelep a teljesen hagyományos, strandmatrac szelep pici zárótépőzárral, a felfújó pedig valami eddig nem látott formájú darab, értelemszerűen nem is tudod felfújni semmivel. A semmivelt úgy értem, hogy az ernyőzsákban van egy adapter, de azt is csak négyszer sikerül öt próbálkozásból úgy feltenni a szelepre, hogy ne fújjon el mellette a levegő. Ezen panaszok nyilván a gyárat is elérték, így a júliustól gyártott ernyőkön ezen már picit fejlesztettek: onnan lehet felismerni, hogy az új verzión egy fém keresztmerevítésbe akad bele a pumpa adaptere.

A másik negatívum, hogy Ralf Groesel hagyományosan extra magas V frontzsinórokra tervezi az ernyőit, az összes Duotone így repült korábban, a Harlem ernyői szintén. A Trigger V1 low V volt, a Bandit high V, de a Trigger V2-höz a splittert még ennél is magasabbra kell tenni a front zsinórokon, amiből egyből következik, hogy a régi F-one barokkal nem kompatibilis az új ernyő. Aki Trigger V2-t akar reptetni, annak meg kell hozzá venni az új bart, vagy legalábbis lecserélni a régin a front zsinórokat. Az új bar új splittere két pozícióban rögzíthető egy kis imbuszkulcs és csavar segítségével, így azt low V (Breeze), high V (Bandit, Bandit S, Addict) és extra high V (Trigger V2) állásokban is lehet használni. Ha már új bar: idénre kihozták az SK99 névre hallgató pro bart, amin ugyanabból az sk99 dynema fiber nevű anyagból vannak a zsinórok, mint magán az ernyő kantárzatán. Ez most az elérhető legkevésbé nyúló, legnagyobb szakítószilárdságú zsinór a piacon, természetesen feláras. Viszont kisebb a légellenállása, mert vékonyabb, és biztonságosabb is.

Mi jön még? A 2026-os lineup-ot már teljesen Ralf Groesel tervezi majd, a korábbi Raffael féle csapat kiszáll az ernyőgyártásból, így 2026 igazi vízválasztó lesz a francia gyártó életében. 2025 őszén jön a nagy durranás, az első teljesen, minden porcikájában Groesel tervezte Bandit TEC és Bandit Brainchild (utóbbiről láttunk néhány nagyon vad képet, nagyon ütős lesz az új dizájn). 2025 augusztusában jön az F-One hagyományos anyagaiból, az F-One gyárában készült Trigger V2, amit szintén Groesel tervezett már. Ha jók a megérzéseink, akkor vagy a Breeze átdolgozásaként, vagy egy teljesen új ernyőként fog érkezni egy kisszeles Brainchild ernyő (hasonlóan a Reedin Whisper modelljéhez, amit azzal reklámoznak, hogy 8 csomóban twintipeznek vele…). Nagyon jó 2026-nak nézünk elébe.