TESZT LEÍRÁS

Fone Trigger Brainchild teszt 2025

A quadragesima, vagyis nagyböjt keresztény közösségekben a húsvét előtti negyvennapos előkészületi időszakot jelenti. Lényege a bűnbánat és a húsvétra való előkészülés ideje, Krisztus kínszenvedésének emlékszaka. Az Fone Trigger v1 tulajdonosok nagyböjtje ezzel szemben két évig tartott, és legfőképpen a 2025-ös Brainchild Trigger előkészületi időszakát, valamint Raphael Salles alkotói válságát jelentette.

Nyilván nem egyszerű egy eleve jól induló, aztán ötször-hatszor átdolgozott, végül még ötször-hatszor tökéletesre csiszolt terméket tizenhatodszorra is úgy megreszelni, hogy a potenciális célközönségben azonnal felébredjen a birtoklási vágy, de amellett azért nehéz szó nélkül elmenni, hogy az F-one naptárából a 2023-as év félig, a 2024-es teljesen kiesett. Ernyőfejlesztési szempontból. A Banditok elég jól prosperáltak a freerider közösségben, 2018-2022 között elég jelentős teljesítménybeli javulásokat hoztak az új évadok, de 2022 körül az egész világ rájött, hogy magasra akar ugrani, ezért minden cég kényszeres bigair fejlesztésbe kezdett. Az Fone (kapkodva) piacra dobta a saját 5-strutos ernyőjét, a Triggert, ami ugyan a foil divízióban elhozta Charles Brodellel a big air világbajnoki címet, de az átlagos halandóknak szánt felhasználói élménye, hogy is fogalmazzunk finoman, nem volt kifejezetten feszültségektől mentes. És amikor a korábbi egyfókuszú problémakezelésből (Bandit) hirtelen minden irányból elkezdtek tüzelni a tennivalók (Bandit S, Trigger, Breeze, wingernyő, a komplett foil plane szakosztály), akkor Raphael Salles, a cég tulajdonosa körül kicsit elfogyott a levegő. 2023-ban alig észrevehető változtatásokkal hozták le a Bandit 16-ik kiadását, 2024-re azonban kénytelenek voltak belátni, hogy a nyugdíj felé közeledő designer csapaton túlnőtt a cég portfóliója: egyetlen új ernyőt sem mutattak be. Év közben voltak reményt keltő felvillanások, hétről-hétre lecsöpögtettek egy-egy shortot az instán, ahol pink színű – értelemszerűen – prototípus Triggerrel ugrik ki a kameraképből Josh Gillit, vagy egyértelműen aluulából készült 3 strutos ernyővel repül Charles Brodel függőlegesen harminc, vízszintesen kétszáz métert, de nem kezdett el kirajzolódni az egyértelmű fejlesztési irány.

Pedig többé-kevésbé tudták, mit akarnak, illetve pontosabban, hogy mit nem: Raphael nem akart aluula anyaggal dolgozni! Már 2022-ben azt mondta, hogy ameddig a célközönség kibírja, nem hozzák be az aluulát a kite-os termékpalettájukra, mert nem hisznek az irracionálisan drága, nagyon sérülékeny, gyorsan öregedő anyag felhasználói szintű elfogadásában. Ekkor kezdték el a sail engineering-et (számítógépes modellező szoftver szimulálja az ernyőn áthaladó légáramlatokat repülés közben), az új anyagok fejlesztését (ekkor jött ki az 55 gr/nm-es Nano canopy, a Plasma coating, a Hi-Tex és a CODE-TEC nagy szakítószilárdságú dakron) és vallásosan hittek abban, hogy elég lesz a tradicionális anyagfajtákat a végtelenségig egymáshoz trimmelni a világverő gamechanger kite megalkotásához. A történelemből most már tudjuk: nagyon is igazuk volt, csak a mesterterv végrehajtásához kellett egy új kivitelező.

Ebbe a vákuumba tudott beletágulni a modern kite ipar legprogresszívebb, napjainkban legtöbbet emlegetett ernyőgyára, a Brainchild Factory. Ugyan 2024 tavaszán már elkezdték csepegtetni, hogy a Boards & More-ral (aka Duotone) véglegesen szakít addigi sztár dizájnere, és a továbbiakban az F-One-nak fog ernyőket tervezni, de ez annyira abszurdnak és gyakorlati szempontból kivitelezhetetlennek tűnt, hogy komolyabb rodoszi kocsmákban sakál részegre retsinázott fone riderek sem merték hangosan kimondani azt a nevet, hogy Ralf Groesel. Miért? Mert ez az ember betegre kereste magát a világ legnagyobb kite gyártó cégénél az elmúlt 20 évben, és mert az általa tervezett Szent Grál, a világverő benchmark Duotone Evo Dlab minden darabjának értékesítése után mind a mai napig jutalékos rendszerű osztalékot kap a haszonból! Egy ilyen kaliberű embernek (napjainkban már celebnek) papírforma szerint semmi keresnivalója nem lett volna egy olyan kis cégnél, mint az F-One. De az üzlet mégis megköttetett, csak másképp.

Ralf Groesel, vagy ahogy mostanában emlegetik, az Isten, 44 éves. 14 évesen kezdett el először sikló ernyőkkel foglalkozni, a mamája kiszuperált varrógépével gyártotta le az első protókat. 20 éve dolgozik a Duotone-nak (North), olyan, a kite sportot alapvetően meghatározó ernyők jöttek ki a keze alól, mint a Vegas, a Rebel, az Evo, illetve az Evo Dlab (aluula). 2022-ben alapította meg a Brainchild kite és wing ernyő gyárat Észak-Macedóniában, ahol az első két évben irtózatos mennyiségű pénzt és energiát égettek el prototípusok legyártásába és tesztelésébe. Persze sem a technológiák, sem az anyagok nem voltak teljesen újak, Ralf rengeteg olyan fejlesztést kezdett el akkor élesben használni, amik már rég a fejében/tarsolyában voltak. A később részletezett Pro-Weld technológia például – amivel a leading edge dakron anyagait forrasztják össze – egy 12 évvel ezelőtti ötletnek a mostanra kiforrott, tökéletesített verziója. Ralf és Raffael, habár nem ugyanazon a pályán mozogtak (előbbi főleg kite designer, utóbbi főleg cégvezér), a sajátjukon ugyanolyan nehéz súlyú boxolónak számítottak, és mindketten ugyanazt akarták: visszaterelni a kite ipart abba a mederbe, ahol nem kell 3500 eurót kicsengetni egy ernyőért, ha top teljesítményt akarsz.

2024 nyarán több interjúból lassan össze lehetett rakni a képet, hogy a Ralf Groesel alapította és vezette Brainchild Factory különböző nagy kite cégekkel fog gyártói és tervezési szerződést kötni. Elsőként az F-One jelentette be az együttműködést, pár héttel később a Harlem jelentette be ugyanezt (ők az első ernyőjükkel azonnal fel is robbantották a piacot, az Aaron Hadlow-val közösen fejlesztett ernyőt hónapokon keresztül nem tudták olyan ütemben gyártani, hogy az kiszolgálja a vásárlói igényeket, Lorenzo Casati ezzel lett 2025 big air világbajnoka), végül ősszel a Reedin rukkolt elő a saját brainchild ernyőjével. Vicces, de az F-One jelentette be elsőként a társulást, és végül ők hozták ki legkésőbb, valamikor karácsony előtt a Trigger Brainchildot. Jelenleg kizárólag ennek a három cégnek gyárt ernyőket a Brainchild, amin a közeljövőben nem is terveznek változtatni.

Szóval itt az új Trigger, az utóbbi 10 év legnagyobbat szóló, független teszteken győztesnek kihozott, legkeresettebb, leghightech-ebb, legjobb teljesítményű F-One ernyője, amit ad 1. nem az F-One gyárban gyártanak, ad 2. nem az F-One emberei terveztek: mindig tudtam, hogy a francia humor igenis létezik!

Tehát teljesen új. Új a forma, más aspect ratio, eddig soha nem használt anyagok, low-V helyett ultra-high V splitter a zsinórokon, új gyártási technológia. Groesel szerint az Aluula anyagból készült kiteok (ez az anyag meglehetősen merev, rigid, nagy szakítószilárdságú és extrém könnyű, viszont sérülékeny és drága, ebből gyártják az aluula ernyők belépő élét és a strutokat) legnagyobb jósága nem is a releváns tömegcsökkentés volt az ernyő vázának tekintetében, hanem az anyag merevségéből adódó „energia tárolási kapacitás”, amit ő rebound effektusként emleget. A zsinórokon keresztül menet közben folyamatosan deformáljuk a kiteot, a deformációk energiát tárolnak (mint a rugó, ha összenyomjuk), és ezeket az energiákat sokkal kedvezőbben lehet visszanyerni egy merev belépő él esetén, amiben eddig kizárólagos szerepe volt az aluulának.

Eddig, és itt jön képbe a Pro Weld technológia. Egy konvencionális dakron ernyőnek a belépő éle (vagy „fő lufija”) 10-15 centi hosszú dakron darabokból van egymáshoz varrva. Ha tudományos részletességgel nagyító alatt megnézzük a csatlakozási pontokat, minden egyes öltés helyén van egy néhány mikronnyi mozgástér, ahol a két anyag elmozdulhat egymáson. Ideálisan az egész leading edge-t egy anyagból kéne gyártani, ami technikailag kivitelezhetetlen, így Ralf megalkotta azt a technológiát, amivel a dakron darabok egy anyagként viselkednek: a szegmenteket nem varrják, hanem egy forradalmi ultrahangos technikával forrasztják egymáshoz, így az anyagok egymáson való elmozdulása elvi szinten is megszűnik. Mielőtt életbe lépnének a túlélési ösztöneink, és sokkot kapnánk, elég annyit feldolgozni az egészből, hogy a Brainchild ernyők belépő élei 25%-kal jobb torziós merevséggel bírnak és 15%-kal könnyebbek is, mint a hagyományos dakron ernyőké. Ez megközelíti/eléri az aluula ernyők hasonló tulajdonságait, csak éppen 1/6-od áron veszik hozzá az alapanyagot.

Teljesen új és még soha nem találkoztunk olyan dakronnal, amiből a canopy készül. A hagyományos sátor-szerű dakron ayagokhoz képest a Brainchild által használt Flylite 50 extrém könnyű – mint ahogy a neve is mutatja, 50g/m2 a tömege –, de ami a leginkább feltűnő, hogy más a tapintása. Erről nem is teljesen a felhasznált dupla ripstopos szövet tehet, hanem a baromi speckó poliuretán impregnálás, amitől olyan tapintása lesz az ernyőnek, mintha könnyű, feszes papírkártyákból lenne összerakva. Nincsenek felesleges „dizájn varratok”, nincsenek különböző színű dakronokból összevart minták, mint régen a két egymásba csavarodó F betű: minden Brianchild ernyő ugyanolyan teljesen fehér dakronból készül, a végső dizájnt nyomtatóval viszik fel a felszínre. Néhány grammot ezzel is megspórolnak. A korábbiakhoz képest szintén új, hogy a bridle-ök (kantárzat) fixek, nincsenek pulley-k, de leginkább a legmodernebb sk99 zsinórból készülnek, aminek a jelenleg elérhető legjobb szakítószilárdsága és a legkisebb nyúlási potenciálja van a piacon. Ja, meg könnyebb is, néhány gramm itt is bejön.

A sok fingreszelésnek tűnő részlet azért végül kiadja a lényeget, amivel a konyhamérleg nácik már januárban telekürtölték az összes kiteos fórumot: az F-One Trigger lett a legkönnyebb 5 strutos ernyő az egész kite piacon. Ennek az ízlelgetéséhez adunk még adatokat: a fő (és nagyjából egy időben kijövő) aluula konkurens Duotone Dlab Rebel 10sqm méretben 2,90 kg (3000 euro feletti listaáron, csak hogy Ralfot is igazoljuk), a Trigger Brainchild 2,82. A 3 strutos, tehát a könnyebb súlycsoportban játszó Bandit Tec is 2,90 kg. A korábbi Trigger V1 3,27 kg volt. A grammolgatás azért volt kulcskérdés a Trigger esetében, mert Ralfék nem akartak egy hagyományos magasra ugrós, de lassúcska, és egy másik, kevésbé emelős, de jól loopoló ernyőt gyártani; azt akarták, hogy a Trigger mindenben jól teljesítsen. Az alacsony tömeg pedig nemcsak a loopoknak tett jót, hanem meglepően jól használható alsó széltartományt is adott az ernyőnek.

Na de mit csinál a levegőben? Nyilván egy Ferrari tesztet sem illik azzal a felütéssel kezdeni, hogy mondjuk mennyire kényelmes az ülés, de a Triggernek mégis az a leghamarabb szembetűnő tulajdonsága, amivel lerohanja a ridert, hogy mennyire élvezetesen és magától értetődően történik vele minden. Persze hatalmasat emel, őrült kisimult a loopja, de Jason Montreal dedikált bigair kite teszter is arról szórta a legtöbb hozsannát, hogy neki, mint huszonméter magasra ugró és ott megaloopoló átlagos felhasználónak a Trigger lett a 2025-ös idény legfelhasználóbarátabb, legkezesebb és emiatt a leginkább választandó ernyője. Más kontextusban: a stabilan sikló, fordulni már éppen tudó felségem soha többet nem volt hajlandó felfújni az addig istenített Bandit S-eit, miután kipróbálta a Brainchild Triggert – azóta sajnos osztozni kell az ernyőkön. De Füredi Balala Balázzsal sem azzal csaptunk egymás tenyerébe az első április teszt után, hogy úristen, mekkorát emel, hanem azzal, hogy baszki, milyen élvezetes vele minden perc, és hogy ezek szerint a kiteozásnak egy olyan furcsa reneszánsza jött el, amiben a top performance ernyőkkel nem nehézkesebbé és technikásabbá, hanem éppen, hogy könnyedebbé vált minden egyes mozdulat.

Felveszed az ernyőt, és berepül föléd. Durván. De nem csak föléd, hanem föléd és mögéd. És persze volt már így ernyő több is korábban, és nyilván a szélablak szélére való kirepülés nem bug, hanem a vertikális elugráshoz vezető építési jelleg, de ez berepül mögéd, és ott NEM-ESIK-LE! Annyira milliméterre ki van balanszolva a kupola, a kantárzat és a zsinórok, hogy a trimmet elfelejtheted, alapbeállításon is gyönyörű szépen repül a kite, nem bólint be, nem tolat le, egyszerűen lehetetlen kihozni a sodrából, bármerre is küldöd el. Márpedig elküldeni, azt el fogod. Mert kívánja. Mivel Ralf volt a tervezője a korábbi Rebel szériáknak, leginkább azokhoz lehet hasonlítani az alap képességeit, de míg a Rebel kitolt bar mellett aránylag semlegesen repült előtted/feletted, addig a Triggerben folyamatosan van egy nem túl tolakodó, de határozottan érezhető húzás, ami miatt állandósul az inger, hogy el kéne ugrani. A sweet spot, amiben a legnagyobb teljesítménnyel emel felfelé, elég széles, nem kell borotvaélen táncolni; ha egy tizedmásodperccel lekésed a perfekt időzítést elugrásnál, megbocsát, ha rossz szögből indítod ereszkedéskor a heli-loopot, akkor is olyan puhán rak le, mintha szűz hóba érkeznél. Minden balek hibád kisimítja, márpedig hibából nyilván van, nem is kevés.